Széki népdalok

//:Búza közé szállt a dalos pacsirta://
//:Hogyha magát már odafenn kisírta://

Én is szállnék száll a lelkem zokogva,
Leszállani nem szállhatok sohova.

Nem fogad bé hova szállnom kellene,
Búzavirág szemű babám kebele.

Verjen meg az Isten, rózsám,
mért nem voltál igaz hozzám.
Mert én igaz voltam hozzád,
igazabb, mint édesanyád.

Nem átkozlak, nem szokásom,
verjen meg sok sóhajtásom.
Verjen meg a piros hajnal,
kibe siratlak jaj szóval.

Verjen meg a piros hajnal,
kibe siratlak jaj szóval.
Verjen meg a sötét éjjel,
de sok örömtől zártál el.

Szeress, szeress, csak nézd meg, kit,
mert a szerelem magvakít.
Lám engemet megvakított,
örökre megszomorított.

Szennyes ingem, szennyes gatyám,
Mezőségen lakik anyám.
Nincsen fája, se hamuja,
hogy az ingem megszapulja.
Ne nézd,hogy én szennyes vagyok,
mert szívemen nincsen mucsok.
Az az egy pecsét benne van,
szeretlek én, rózsám, nagyon.

Itt is terem sok szép virág,
madár dalol, szép a világ.
De az mind semmit ér nekem,
ha a babám nem ölelem.
És az eső szép csendesen,
ne sírj rózsám keservesen.
Ne sírj rózsám keservesen,
mer’ megsegít a jó Isten.

Tele van a temető árka vízzel,
tele van a szívem keserűséggel.
Jó az Isten, kiapasztja a vízet,
ej, visszahozza a régi szeretőmet.

Szépen nyílnak a mezei virágok,
férjhez mentek előlem a leányok.
Nem is maradt a számomra még egy sem,
ej, kit a szívem, az árva szívem szeressen.

//:Magas a dézsi temető,
Mellette egy sűrű erdő.://
//:Ott bújdosik a kedvesem,
odamegyek megkeresem.://

Jaj, de sokszor,jaj,de régen
jártam egy virágos réten.
Ott láttam egy kis madarat,
kérdeztem a galambomat

Azt mondta, hogy látta , látta
egy kislány keblére zárta.
Ha elvette, éljen vele,
csak előttem ne ölelje.

Ha elvette, éljen vele,
ölje meg a bú mellette.
Öröme is annyi legyen,
amennyit ő csinált nekem.