Hosszú feteke retek,
barna leányt szeretek,
azt es azért szeretem,
kék a szeme mint nekem,
kék a szeme szökjék ki,
ne szeresse mindenki.

Ezt a kicsit látod-e,
ha megiszom bánod-e,
szemed szőrét szúrja-e,
a szívedet nyomja-e.

Árva csihány kert mellett,
a szeretőm más mellett,
másnak ül az ölibe,
nekem néz a szemembe,
üljél annak ölibe,
kinek nécc a szemibe.

Orsó, guzsaly, matolla,
vesztél volna pokolba,
mintsem fonjak egy orsót,
hajtanám a zöld korsót.

Nekem olyan ember kell,
ha beteg es keljen fel,
jöjjön velem a bálba,
ne heverjen az ágyba.

Az én uram úgy szeret,
kucsumába pisiltet,
a te urad úgy szeret,
hasábfával keneget.

Bor pálinka bé-bé-bé,
be jó hely van idebé,
bor, pálinka jó portéka,
mert az embert megmozdítsa.
Ha eszes megbolondítsa,
ha még lássa (iszik) felfordítsa.
Az én uram csofligár (rest),
hegyen, völgyön furulyál,
s annyit szerez mindenkor,
kit megiszik ilyenkor.

Eléfuték egy utcán
elsározám a csizmám,
nem érdemli meg a lány,
kiért sáros a csizmám.

Kerek utca kicsi ház,
benne rózsám mit csinálsz,
csinálom a vacsorát,
tarka kutya koponyát,
(legényeknek vacsorát),
csinálgatom magamat,
várom a galambomat.

Eszik, eszik a szilvát,
ropogtassák a magját,
ha nem adnak belőle,
dögöljenek meg tőle.

Húzd ki cigány hegedűt,
mer a kezed nem ezü (ezüst),
se nem ezüst se nem réz,
csak egy rongyos cigánykéz.

Kerek a szőlő lapi,
szeret engem valaki,
hadd szeressen akárki,
mer nem mondom meg, hogy ki.
Megmondom a seprűnek, mer
nem mondja meg senkinek.

Járd ki lábam, járd ki most,
Nem parancsol senki most,
S az én lábam kijárja,
Mert az szokott a táncra.

Járd ki lábam karikára,
a szeretőm csodájára
Jaj, Istenem, valaki
Csak a színyig vinne ki,
Onnat tovább nem mennék,
S amit kérne, azt adnék.

Ide lábom, ne oda
Ne idegen faluba,
Mer’ idegen faluba
Nincs ilyen jó muzsika.

Zurgó, dió, mogyoró,
Az a leányoknak jó,
Kert tetején döglött ló,
Az a legényeknek jó.

Resze, resze, reszete
Mind megcsaltál ez este
Kicsaltál e kenderbe
ott hagytál egy pendelybe

Vége lett a legénységnek,
mint e nyári fűzlevélnek,
Vége lett a leányságnak,
mint e nyári virágszálnak.

Akinek most kedve nincs,
annak egy csepp esze sincs!

Adjon Isten ne hagyjon,
Mennyországból részt adjon,
Putyinába bort adjon,
nekünk örömet adjon…

Aki rivám haragszik,
egyen békát tavaszig,
tavasz után egeret,
míg e szeme kimered .

Az én uram úgy szeret,
még a vízre sem ereszt,
még a vízre sem ereszt,
kalapjába peseltet.
Akinek most kedve nincsen,
annak egy csepp esze sincsen.

Az én uram haragja,
olyan mint a tűz langja.

Ha így élünk e héten,
ingünk, gagyánk nem lészen,
Mennyi van es, leszakad,
s e csórécska kimarad…

Z’én emberem uljan jó,
télbe szamár, nyárba ló…

Vége lett a legénységnek,
mint e nyári fűzlevélnek,
Vége lett a leányságnak,
mint e nyári virágszálnak.

Eladom e ludamat,
kivígadom magamat…

Szép a lián ideig,
huszonöt esztendeig,
Ha z’ideje haladja,
akkor világ bolondja…

Alázatos gyenge szűz,
ég e szeme, mind e tűz…

Keresztanya bújába,
bújjék bé e burjánba,
Keresztapa utána,
hogy ne legyen magára…

Napvilág, holdvilág,
megbolondult a világ.

Ha öreg es az ember,
úgy es szereti a jót,
Mert a kecske, ha vén es,
úgyes szeretei a sót…