Küküllőmenti népdalok
Hej, az ózdi viola
Ide érzik a szagja
A szagja s az illatja
//:Szivem szomorítója.://
Hej, az ózdi hegytetőn
Epret szed a szeretőm
Fehér kendőt lobogtat
//:Engem oda csalogat.://
Ne csalogass engemet
Úgy sem szeretlek téged
Szeret engem még más is
//:Náladnál szebb virág is.://
Ha te tudnád amit én
Ki babája vagyok én
Te is sírnál nem csak én
//:Keservesebben mint én.://
Magyarózdon van egy malom, galambom,
Bánatot őrölnek azon, galambom,
Nékem is van, csuhaj, egy bánatom
Odaviszem lejáratom, galambom.
Bánat, bánat de nehéz vagy, galambom,
De rég, hogy a szívemen vagy, galambom,
Átadnálak, hej, de nincs kinek
Bánatja van mindenkibek, galambom.
Olyan vagyok mint egy gyermek:// ájnánáná......
Olyan vagyok mint egy gyermek
Minden semmiért megvernek, ájnánáná.....
Megvertek engem azért://....
Megvertek engem azért
Mert nem mentem agyagért,............
Ha nem mentem jól tettem://.....
Ha nem mentem jól tettem
A lányokkal beszéltem,......
A szeretőm haragra
Olyan mint a tűz lángja,.........
Főzök neki vacsorát
Fekete tyúk taraját,..................
Kiöntött a Kisküküllő,
Kiöntött a Nagyküküllő a rétre, de a rétre
Valamennyi szőke kislányt,
Valamennyi barna kislányt evitte.
Halássza (válassza) ki minden legény,
Halássza (válassza) ki mindenki a magáét, a magáét,
Ne ölelje, ne csókolja,
Ne szeresse soha senki a másét.
Árkolják a szászcsávási temetőt
Árkolják a szászcsávási temetőt
Engem temessenek oda legelőbb.
Előbb engem s azután a babámat,
Hogy ne tartson más szeretőt magának.
Én Istenem, de víg voltam ezelőtt,
Míg a babám járt el a kapum előtt,
De mióta a kapumat kerüli
A szívemet a búbánat megöli.
Elmennék én...
Elmennék én tihozzátok egy este,
Ha az anyád az a csalfa ne lesne.
Mer’ az anyád, az a csalfa vén boszorkány, kilesi,
Hogy a lányát magyar baka szereti.
Én Istenem, de víg voltam ezelőtt,
Míg a babám el járt a kapum előtt,
De most nem jár, de most nem ját, nem tudom, hogy mi baja,
Ő szeretne de az anyja nem hagyja.
Ózdi keserves
Esik eső, hull a zápor, nagyokat villámlik.
Ez a kicsi magyar sátor, jaj, de nagyon ázik.
És Istenem, adj egy csodát a magyarságomra
Derítsd fel a borús eget szegény magyarokra.
Volt szeretőm egyik utcán, egy csinos barna kislány,
De az anyja eltiltotta, hogy ne járjak hozzá.
Eltiltotta, nem is bánom, tiltsa el örökre,
Ne engedje, hogy beszéljek titokba se véle.
A népdalokat Kásler Magdi tanította.
|