Gyimesi népdalok és rikótozások

Édesanyám karján nevelelt engemet,
Édesanyám karján nevelelt engemet,
Mégse tudja az én bús életemet,
Mert ha tudná az én bús életemet,
Éjjel-nappal siratgatna engemet.

Édesanyám, mért szültél a világra,
Mért nem vettél a zavaros Tiszába,
Tisza vize vitt volna a Dunába,
Most a szívem, árva szívem nem fájna.

Édesanyám, hol van az az édes téj,
Mivel engem búra s bajra neveltél,
Azt a tejet mé’ nem fejted a fő’dre,
S engem vigyenek ki a temetőbe.

Édesanyám, pénz vagyon a zsebembe’,
Arra kérem, ne vegye ki belőle,
Ha kiveszi, csináltasson koporsót,
Négy sarkára veresse rá a “jaj” szót.

Kis pacsirta, jaj de fenn száll, szépen szól,
Haragszik rám a szeretőm, mert nem szól,
Ha haragszik, nem tehetek én róla,
Nem lehetek sem tulipánt, se’ rózsa.

Sárga dinnye, zöld uborka héjastól,
Hargszik rám egy vénasszon’ fiastól,
Ha haragszik, haragudjon magára,
Nem szorultam a részeges fiára.

Felsőlokon nincs több kislány, csak három,
Ki arassa le az árpát a nyáron,
Sarlójára reahajtsa, s levágja,
Nincsen kedve a szeretőtartásra.

Kis koromba árvaságra jutottam,
Nagy koromba katonának soroztak,
Megtanultam, hogy kell tűrni, szenvedni,
Hogy kell a lányt igaz szívből szeretni.

Udvaromon hármat fordul a kocsi,
Édesanyám, kuferomat hojza ki,
Hojza ki a behívó levelemet,
Három évre felejtsék a nevemet.

Száraz fából könnyű hidat csinálni,
Jaj, de bajos szép szeretőt találni,
Találtam én szeretőre, olyanra,
Ki elviszen a bánatról a búra.

Édesanyám sokat intett a jóra:
Ne menj, fiam, korcsomába borinnya!
Nem hallgattam éldesanyám szovára,
Lányok vittek ingem a csalfaságra.

Kicsi csillag, ha leesik elterül,
Az én babám ahol lát es elkerül,
Ne kerülj el, édes, kedves galambom,
Mer’ én néked rosszadot nem akarom.

Kicsi csillag, jaj de rég, hogy vándorolsz,
Nem láttad-e a babámat valahol?
Láttam biz’ én a gyimesbükki csárdába,
Piros bort iszik egy oldalszobába.

Déltől estig nyílik a piros rózsa,
Bárcsak eddig se szerettelek volna!
Jobb lett volna az én árva fejemnek,
Hagytam volna békit a szerelemnek.

Esik eső, nagy sár van a kapuba’,
Lopott lónak ott meglátszik a nyoma,
Gyere babám, te seperd fel a nyomát,
Így es, úgy es reád kőtöm az áírát.

Istenem Istenem,
Vajon mi lelt engem?
Három méter piros szalag
Sej, de nem ér körül engem.

Még a múlt hónapban,
Csak egy felet vettem,
Vékony, karcsú derekamra,
Sej, de páros csokrot köttem.

Amott jön egy legény,
De szomorú szegény,
Kilátszik a két szemből,
Sej de bánatos a szíve.

Amott van egy kis ház,
Sárgára meszelve,
Abban van egy kerek asztal
Ej, de gyásszal leterítve.

Azon van egy pohár,
Tele van méreggel,
Aki abba beleiszik,
Jaj, de bánatos a szíve.

Arról jön egy kislány,
Az ivott belőle,
Kilátszik a két szeméből,
Hej, de bánatos a szíve.

Feljött a nap, szépen ragyog,
Én még a korcsmába vagyok.
Jaj, Istenem, hogy szégyenlem,
Hogy reggel kell hazamennem.

Olyan ittas, boros vagyok,
Hazamennék, de nem tudok.
Itt a babám, tudom, szeret,
Gondolom, hogy hazavezet.
Hazaérek, ha későn is,/ a dallam
Ha reggel nyolc órakor is. /második felére

Állj meg, állj meg, kérdjelek meg,
Hogyha elmész, hol kaplak meg?
Gyere bé Romániába,
Megkapsz ott egy kaszárnyába.

Románia közepibe,
Van egy kaszárnya építve,
Abba vannak a legények,
Abba búsulnak szegények.

Seprik a nagy erdő útját,
Viszik a magyar katonát,
Viszik, viszik szegényeket,
Mint a szél a leveleket.
Viszik, viszik szegényeket,/a dallam
Szegény csángó legényeket./második felére

Mikor a nagy erdőn kimész,
Arra kérlek, vissza ne nézz!
Szivednek ne legyen nehéz,
Hogy az idegen földre mész.

Kicsi ökröm, nagy a szarva,
Nem fér bé az istállóba.
A szarvából ki kell vágni,
s A babámtól el kell válni.

Megfogom az ökröm szarvát,
Felszántom az országútját,
Vetek bele árpát, búzát,
Közepibe piros rózsát.

Piros rózsa ne virágozz,
Értem babám ne várakozz,
Mert ha értem várakozol,
Soha meg nem házasodol.

Kelet felé van egy homály,
Az én rózsám alatta vár.
Gyere rózsám ki alóla,
Megver az eső alatta.
Sáráj, ráj-ráj…

Ülj le mellém egy óráig,
Úgysem látlak már sokáig.
Gyere ide, jer’ ide,
Hogy üljek az ölödbe,
Hogy nézzek a két ragyogó szemedbe.

Az utcákon elkerüllek,
A hegyeken felkereslek.
Minél inkább tiltnak tőled,
Annál inkább szólok vélled.
Sáráj, ráj-ráj…

Látod babám, mire vitt a szerelem?
Mind elégebb a karincám kereken.
Úgy elégett, meg se tudom soha fódani,
Volt szeretőm, s elakaják tiltani.

s Tizenkettő, tizenhárom, tizennégy,
Barna kislány, ilyen későn hová mégy,
Elmegyek a tavaly nyári szeretőm után,
s Megkérdezem, szeret-e még igazán.

s Tizenkettő, tizenhárom, tizennégy,
Nem vagyok én a babámnak elég szép.
Mert ha elég szép volnék a régi babámnak,
Nem tartana több szeretőt magának.

s Tizenhárom fodor van a szoknyámon,
s Azt gondoltam, férjhez megyek a nyáron.
De már látom, nem lesz abból soha semmi se,
s Tizenkettőt levágatok belőle.

s a Csángó zekés mindenit az anyádnak,
Engem szeress, ne az édesanyádat!
Engem szeress, ne az öreg édesanyádat,
Én csókolom meg a rácos pofádat.

Úgy búsulok, mint a fene, menyek Bukurestbe,
Ott sétálnak a szép lányok minden szombat este.
Éjjel nem alszom, nappal gondolkodom, hogy mitévő legyek,
Hogy egy szép lányt vegyek, kivel vígan éljek.

Sem ebédem, sem vacsorám nem esik kedvemre,
Sem ételem, sem italom semi örömömre.
Éjjel nem alszom, nappal gondolkodom, hogy mitévő legyek,
Hogy egy szép lányt vegyek, kivel vígan éljek.

Túl a vizen, kis kunyhóban lakik a galambom,
Kinek párját nem találom sehol a világon.
Páva járású, gerlice szólású,
Komoly tekintetű, magaviseletű.

Ez a kislány akkor kezd búsulni,
Mikor a szoknyája kezd kurtulni,
Akkor jut a szerelem az eszébe,
Mikor sír a kisded az ölébe.

Lányok, lányok ti rólam tanuljatok,
A legénynek csókot ne adjatok,
Mer’ az a csók nem esik hiába,
Sír a kisded a bölcső oldalába.

Kostelei keskeny palló,
Ott rugott meg engem a ló.
Ej, ha még egyszer megrúg a ló,
Leszek egy semmirevaló.

Erre gyere, nem menj arra,
Erre jobb  az út, mint arra,
Ej, erre gyere szívemnek a párja,
Adj egy csókot utoljára.

Páros csókot nem adhatok,
Nem a te szeretőd vagyok,
Ej, páros csókot, csakis annak adok,
Kinek a babája vagyok.

Gyimesi rikótozások

Kicsi leány, kicsi kócs
Ha megszúrnak ne rikolts
Mert az anyád meghallja
A pinádat bévarrja.
Édesanyám ne varrd bé
Hadd még egyszer dugják bé.

Törökbúza csutika
Háljunk ketten Jucika
Veled biza nem hálok
Mert bitangot csinálok.

Az én lábam úgy kijárja
Mint a Rupi kabalája
Járd ki lábam, járd ki most
Nem parancsol senki most.

Szénabuglya egy bogba
Purdé rúg a hasamba
Hadd el babám, ott hadd rúgjon
Hogy a világ szaporodjon.

Kenderike a kenderbe
Szőrtarisznya a pendelybe
A plajbászom a gatyába
Dugjuk a szőrtarisznyába.

Szép a tavasz, szép a nyár
Szép aki előttem jár
Mert aki előttem jár
Még az éjjel vélem hál.

Ki a kettőst jól nem járja,
Törjön el a keze, lába
A muzsikás azt jól tudja,
A kettőst két órát húzza
Egyik óra a menője, a másik a sirülője.

Járj előttem lábujjhegyen
Hogy vigyelek át a hegyen
Este jövök reggel megyek
Míg a világ nálad leszek.

Kicsi csillag, kék az ég,
eszedbe jutok én még.
De már akkor késő lesz,
az én szívem másé lesz.