Felcsíki népdalok

Rég megmondtam, bús gerlice,
ne rakj fészket út szélire,
mert az úton sokan járnak,
a fészkedből kihajháznak.
Rakjál fészket a sűrűbe,
bánatfának tetejébe, csuhajja.

De ha kérdi(k), hogy ki rakta,
mondjad, hogy egy árva rakta,
//:kinek sem apja, sem anyja,
sem egy igaz atyafia,:// csuhajja.

Kicsi csillag ha leesik, elterül,
az én rózsám ha meglát is, elkerül.
//:Ne kerülj el, édes-kedves galambom,
mer’ én néked rosszadat nem akarom.://

Kicsi csillag, jaj, de rég, hogy vándorolsz,
nem láttad-e a babámat valahol?
Láttam biz’ én a domokosi csárdába,
piros bort iszik egy oldalszobába.

//:Jobb kezével a pohát köszönti,
bal kezével a babáját öleli.://

Kicsi Pottyond vékony szavú harangja
nem csilingel többet nékem hajnalba.
Harang helyett kürtöt fújnak hajnalba,
akkor ülök fel a kis pej lovamra.

Árva vagyok, nincs gyámolom,
még a vizet is gyászolom.
Árva vagyok mint a madár,
Ki a felhőn odafenn jár,
Ki a felhőn odafenn jár.

Árva vagyok, s az is leszek,
amíg e világon élek.
Búsulhatok, amíg élek,
mer` én arra reaérek.

Erre gyere, erre nincsen sár,
a kapumon semmi féle zár.
Az ajtómon fából a kilincs,
az ágyamban mégcsak szalma sincs.

Szalma volna, de ha párna nincs,
párna volna, de ha csrege nincs,
cserge volna, de szerető nincs,
így hát akkor, tyuhaj, semmi sincs.

Csíkszentdomokosi rikoltások

Úgy szeretem uramat,
huggyom össze magamat.
Uram es úgy engemet,
tépi le az ingemet.

Reggelig, reggelig,
akkor es egy darabig.

Ha reggelig nem járod,
száradjon le a lábad !