Sárpataki keskeny palló, keskeny palló,
Által mennék, megrúg a ló, megrúg a ló,
Által mennék, babám, megrúg a ló,
s Leszek egy semmirevaló, delále.

Sárpataki hármas határ, hármas határ,
Bolond aki lányokhoz jár, lányokhoz jár,
Lám én menyecskékhez járok,
Zöld paplanyos ágyba hálok, csuhaja.

Gabalyogtam, meg akartam házasodni,
Az asszonyok nem akartak leányt adni,
Mind azt mondták, hogy részeges vagyok,
Rossz feleség tartó vagyok.

Két fekete göndör szűrű lovam vagyon,
Még az éjjel az egyiket elmulatom,
Elmulatom, nem sajnálom,
Szerettelek, csak azt bánom.

Feleségem sárpataki, sárpataki,
Hogy a hideg ott rázza ki, ott rázza ki,
Nem adott pénz pálinkára,
Sem a zacskóba dohányra.

Mikor mentem, mikor mentem hazafelé,
Pánkót süttek a leányok arrafelé,
A pánkóból, tyuhaj, nem adtatok,
Szakadjon meg a nyakatok.

Szeretett a fene soha,
Csak meg voltam véled szokva,
Áj lá-lá...
Úgy meg voltam véled szokva,
El se felejtelek soha,
Áj lá-lá...

Nehogy azt hidd te szigorú,
Hogy érted vagyok szomorú,
Áj lá-lá...
Minthogy érted szomorkodnék,
Addig érted vizet innék,
Áj lá-lá...

Az én babám szeme, szája,
Többet ér, mint a jószágja,
Áj lá-lá...
Mert a szeme aranykalász,
És a szája mézeskalács,
Áj lá-lá...

Édesanyám rózsafája,
Én vagyok a legszebb ága,
Áj lá-lá...
De egy legény leszakasztott,
Kalapjába elhervasztott,
Áj lá-lá...

Édesanyám sok szép szava,
Kit fogadtam, kit nem soha,
Áj lá-lá...
Megfogadnám, de már késő,
Hull a könnyem, mint az eső,
Áj lá-lá...

Szeress babám, csak nézd meg kit,
Mer a szerelem megvakít,
Áj lá-lá...
Engemet is megvakított,
Örökre megszomorított,
Áj lá-lá...

Életemnek a legszebbik korába,
Léptem be a sorozó szobába,
Kék krétával írták rá a gyönge melyemre,
Régi babám, nem vagy még elfelejtve.

Piros alma ne gurulj, ne gurulj,
Értem babám ne búsulj, ne búsulj,
Mer’ én katona vagyok, mégse búsulok,
Jó az Isten, hogyha megszabadulok.

Sárpataki hegy alatt, hegy alatt,
Három kislány rozsmarintot arat,
Én vagyok a rozsmarint kévekötője,
Barna kislány igaz, hű szeretője.

Sáromberki vasútállomáson,
Három gőzös áll a negyedik vágányon,
Az egyiknek, hej, de füstöl a kéménye,
Avval visznek az orosz határszélre.
 
Az én babám karjai, karjai,
Nem akarnak hajlani, hajlani,
Meg kell annak hajnali levelet írni,
Ha meg akar ölelni, csókolni.

Ropogós a csizmám, melyet vett a babám,
Acél patkó a sarkán,
Valahányat lépek, mindig azt recsegi,
Sohase szerettelek,
Nem is foglak szeretni én igazán.

Epret szedtem a zöld erdőbe,
Széjjeltéptem a ruhám,
Szét van tépve a bánatos szívem is,
Amióta te nem szeretsz,
Amióta én nem járok tehozzád.

Édesanyám rózsafája,
Én voltam a legszebb ága,
Ej haj, kihajlok a sárpataki útra,
A legények bosszújára.

Az a leány buglyát tetéz,
Aki rakja, annak nehéz,
Sej, haj, kalapjára hull a szénamurva,
Én utánam ne járj sírva.

Én utánam hiába jársz,
Hiába taposod a sárt,
Sej haj, mer én olyan büszke leány vagyok,
Nem tehozzád való vagyok.

Mikor engem soroztak,
Jobbról balra forgattak,
Egyik orvos azt mondta a másiknak,
Ez a gyerek beválik katonának.
 
Húzd ki bundás a nevem,
Hogy még legyen jó kedvem,
Beírták a nevemet a nagy könyvbe,
Három évig ki se húzzák belőle.

Húzd ki bundás a nevem,
Hogy még legyen jó kedvem,
Míg a nevem a nagy könyvbe benne lesz,
Addig nekem szép szeretőm sose lesz.

Mikor megy a legény bevonulni katonának,
Azt mondja a lánynak, hogy kísérj el az állomásra,
Nem kísérlek babám, mert lehullott a gyöngyharmat a földre,
Sáros lesz a cipőm, megver édesanyám érte.

Mikor megy a legény bevonulni katonának,
Azt mondja a lánynak, hogy szíved oda ne add másnak,
Mer az én szívem a tieddel van összekötve, zárva,
Tiéd leszek babám, tiéd leszek nemsokára.

Hej, anyám, anyám, kedves édesanyám,
Szedje össze minden civil ruhám,
Szedve össze, zárja, zárja (j)a ládába,
Mer’ én három évig nem leszek gazdája.

Anyám, anyám, kedves édesanyám,
De szomorú vasárnap délután,
Házunk előtt, ej, haj, szépen muzsikálnak,
Engemet pedig visznek katonák.

Ej, ne vigyenek engem katonának,
Meghasad a szíve a babámnak,
Meghasad a babám, gyenge, árva szíve,
Ej, ha engemet elrabolnak tőle.

A népdalokat Benedek Tibor Magor tanította.